|
Marschalkó
Lajos
Hajdúböszörmény, 1903.
szept. 11. - München, 1968. máj. 20.
Édesapja Marschalkó
Gusztáv, a böszörményi gimnázium matematika-fizika szakos tanára
- az I. Világháború frontján kapott haslövés miatt bekövetkezett
haláláig. Édesanyja Galánffy Ágnes
zeneszerző, zongoraművész. 1960. júniusában halt meg Budapesten,
ahol 1936-tól élt.
Pályafutását
nemzeti eszmeiségű lapoknál kezdte: a Fehér Újság, a Magyar Jövő,
majd a Hajdúföld munkatársa, 1934-től a Debreceni Újság felelős
szerkesztője volt.
1936-ban
Budapestre költözött, s ettől kezdve regényíróként is szerepelt a
fővárosi lapok hasábjain. A Függetlenség főszerkesztője.
1945-ben
Németországba emigrált. 1947-ben a magyar hatóságok mint háborús
bűnöst kikérték a Szövetséges Ellenorző Bizottságtól, de a
megalapozatlan kiadatási kérelmet elutasították, mert semmiféle
pártban, szervezkedésben soha nem vállalt szerepet. A "Népbíróság"
távollétében halálra ítélte.
Az emigráció
éveit Münchenben töltötte. Fizikai munkásként kereste kenyerét egy
gyárban, míg éjszaka írta cikkeit, könyveit. 1951 szeptembere és
1954 decembere között a Csűrös Zoltán és Ráttkay R. Kálmán
szerkesztette "Új Magyarság", 1960 és 1962 között a montreali (Kanada) "Összetartás"
főmunkatársa, 1955-ben az "Új Magyar Jövő" társszerkesztője lett.
1954-től a Süli József alapította londoni "Hídfő" című című lap
vezércikk-írója, 1960-tól haláláig főszerkesztője.
1954-ben Nyírő
József-díjban részesült.
A részben Mátray
Lajos írói néven írt cikkeit a nyugati magyar emigráció számos
orgánuma közölte. Közöttük a Délamerikai Magyar Hírlap, Délamerikai
Magyarság. Hungarian Week, Hungária, Képes Magyar Világhíradó,
Krónika (New York), Magyar Egység, Magyar Nemzeti Ifjúság, Magyar
Nők, Magyarok Útja. Nyugati Magyarság, Szabad Magyar Világ, Szabad
Magyarság. Szabad Nemzet, Szittyakürt.
1960-ban látott
napvilágot szerkesztésében a "Hídfő Trianoni Almanach", amely a
Trianonról szóló könyvtárnyi irodalom mindmáig kiemelkedő alkotása.
1968. május
20-án hunyt el Münchenben.
Sírkövére ezt
vésték: "Istenért, hazáért és szabadságért - mindhalálig".
* * *
A Kanadai
Magyarság című lapban Wass Albert így búcsúztatta Marschalkó Lajost:
"A történelem szaggatta magyar hegylánc újra kopárabb lett.
Marschalkó Lajos kidőlt az őrizok sorából. Megüresedett helyén
foghíjassá karsztosodott a magyar gyepű... Hogy jobban remegett
alatta a föld, mint mások alatt? Ez az óriások kiváltsága, avagy
balsorsa, aszerint, hogy a megrendülő föld s a felszakadó szikla
milyen pillanatnyi változásokat okoz közvetlen környezetében... Az
egyre szegényebbé karsztosodó magyar ősgerincen most már üresen
marad a helye. Gyöngemarkú utódok között nem akad olyan, ki elejtett
fegyverét fölragadni merné. De ha lesznek még valamikor, akik kőbe
véssék a magyar írás e hősi korszakát, fölróhatják majd arra a
magányos sziklára: »Itt állt és küzdött a nemzeti eszme
védelmében, szemközt a világgal, az utolsó óriások
egyike!«"
Főbb
művei: Kik árulták el
1818-ban Magyarországot? (Stádium Kiadó, 1944); Egyedül Sztálin
ellen (Cleveland, 1949); Vörös vihar (visszaemlékezések, San
Francisco, 1954); Semleges Magyarországot! Javaslat az
emigrációs politika új iránya érdekében
(London, 1955); Világhódítók. Az igazi háborús bűnösök (2. jav.
kiad. München, 1958); Vádló bitófák. A magyar nemzet igazi
sírásói (Fiala Ferenccel, London,
1958); HídfőTrianoni Almanach (München, 1960); Mindhalálig
(történelmi elbeszélések, München, 1962); Országhódítók -- az
emancipációtól Rákosi Mátyásig (München, 1965);
A selmeci
bál; Mi volt a tiszaeszlári per?; A nagy árnyék
útja; Kőszeg ködbevész (Németország, 1941-es évek
vége) |