Könyörgés az akácvirágért

Hidd el Uram, én nem tudok már kérni
Csókot, vagy bort, se darab kenyeret;
Csak szeretnék még egyszer Böszörményben
Elbeszélgetni, halkan, Teveled.

Az ó-templomnak szú-rágta padjában
Elmondani, hogy jó vagy Istenem,
Hisz' visszaadtad ingyen kegyelemből
Az otthonom s a nyaramat nekem.

Nem tudok én ember bálványoknak
Meghajtani már se térdet, se főt,
De szeretnék még meghajolni egyszer
A Nagyerdőn -- egy gyöngyvirág előtt.

Vagy hanyatfekve, kint a Hortobágyon
Nézni, nézni a kitárult eget,
S az otthon látott csillag sugáránál
Hálát sóhajtani, Istenem, Neked.

S ha szarvas bőg a Szent Anna tó táján
És őszbe hullnak a tusnádi fák,
Az Olt-kanyarnak hajnali ködében
Horogra lesni egy öreg csukát.

Én nem akarok már az égbe törni
Lázadó tollal, szárnyas paripán,
Hisz szebben beszél minden poétádnál
Egy kis rigód a mátraházni fán.

Nem kérek én már márvány-obeliszket,
Jókai leplet, nagy hírt: -- emberit!
Elég lesz ott a hullt akác-szirom,
Mit egy síron a szél majd szétterít.

                       --------