Hazamegyek...

Hazamegyek.... A hajdusági szélben
Akácvirágok szirma hempereg
S köszöntenek majd régi ismerősként
Halk emlékek és békés emerek.

A régi várost csendesen bejárom,
Templom, temető, mohos nádfedél,
Por és virág, -- óh szent szép magyar élet, --
Ugy-e, hogy elmúlt felőled a tél?!

A sarkon, ahol oly sokat megálltam,
Most is jön kislány; rózsaszín ruhás,
S futok én is a víg diáksereggel,
Mert vár a kert, az akáclombú ház.

Megyek, megyek.... Ha a talponálló
Megvigasztal, egy hűs vinkó után
Rózsaszín nyelvvel lohol majd mögöttem
Pali puli a kis fehér kutyám.

Hazamegyek.... A Hortobágy felől rám
Csak a szabadság dús szele dalol
Béke a földön, munka a mezőkön
S átok nem sír a kopjafák alól.

Hazamegyek..... A templom orgonáján
Zeng az ősi, kálvinista zsoltár
S vett kalappal lépek vissza hozzád
Földem, népem, ki csak ilyen voltál.

                          II.

Hazamegyek.... Az átokvert határon
Jaj, megpihenni többé nem merek.
Poroszló les a csendes érkezőre
És némák mind a régi emberek.

Tilos itt még az akácvirág is,
Mert szirma tiszta, illatos, fehér
S a nyújtott kezet félek elfogadni
Nem hull-e rőla a káin-i vér?

Meszelt falak közt, nádtetők alatt
Nem büszke nép, csa rémület tanyáz
A temetőre gyilkosok írták fel
Magyar halottnak -- nincs feltámadás.

Hazamegyek.... S ha kérdem hová lett:
A jóbarát, a tenkelmed fia,
A zsoltáros könyv, kenyér, szűz menyasszony?
Egy válasz kong rá csak: -- Szibéria!

A hortobágy szélben lánc csörömpöl,
A temetőbe nem tér csak megölt,
Meghalt az Ige és a templom-ének,
Az igazakat benyelte a föld.

Hazamegyek.... mert csupa vágy a lelkem
Kenyérért csókért ég szívem, a szám...
Hazaemgyek... hogy megkérdjem a széltől,
A temetőtől: -- hol van még hazám?

                           #