Békekötésre

Magyar, a fejed büszkén ne emeld,
Mindenki azt kap, amit érdemelt.

S az én népemnek ilyen béke kellett,
Szolgaként ülni hideg kuckó mellett,
Álmodni kolbászt, zsíros szalonát
Sült galambot s egy hosszú koron át
Lesni, míg másnak jobban megy sorsa,
Úr asztaláról neki hull-e morzsa?
Másnak, lám, van inni és enni,
De neki nem kell semmit se tenni.

Magyar, a fejed büszkén ne emeld,
Mindenki azt kap, amit érdemelt.

Én emlékszem és jaj de fáj az emlék,
A szívem tőle soha sem pihen még:
Ha Erdélyt dulták vad, idegen fattyuk,
Legyintett rá, hogy úgyis "visszakapjuk",
S ha szív üvöltött: Felvidék! Szabadság!
Mosolygott csak: "hisz úgyis visszaadják"
Minket Isten fog tenyerére venni
Hogy ne kelljen majd semmit se tenni.
                             ---
Magyar, a fejed büszkén ne emeld,
Mindenki azt kap, amit érdemelt.

Burána tört rá messzi Voronyezsnél,
De átokvert faj fel soha sem eszmél.
Halál ha rázta ezt a vesztett népet,
Parsztja mondta: majd megvéd a német.
S szibirján szél bár kastályán barangolt
Grófja, ura várta mind az angolt.
Velünk a sors, hejh, ujjat húzni nem mer,
S ejh, hátha tenné: "az orosz is ember"
                             ---
Magyar, a fejed büszkén ne emeld,
Mindenki azt kap, amit érdemelt.
                       ---
Mert ment, marsolt a megbőszült világ,
Német és angol mind küldte a fiát,
Tenger mélyére, vagy égbe gépmadáron
Haljon. éljen míg teljesül az álom,
Vizen vagy földön, hullámon szelen
Ő ordíthassa majd, hogy: -- "Győzelem"!
Csak magyar mondta: nincs hazám a Donnál
S mit védjek már a kárpáti vadonnál?

Magyar, a fejed büszkén ne emeld,
Mindenki azt kap, amit érdemelt.

Az én népemnek ilyen béke kellett.
Magyar, a sírást jól kiérdemelted.
A korbácsot, a gyatra szolgasorsot,
S a csonkaságod rokkantan ha hordod
A győztes, aki állta harcát tettel
Ha rád tekint csak azt mosolygja: "vedd el
A sorsod, hogy még századok láthassák
Ez a békét, mert megszolgált igazság"

Magyar, a fejed büszkén ne emeld,
Mindenki azt kap, amit érdemelt.

                        ==