A két tehén ...

                                       Rózsinak adom a meséért

Kovács bácsinak két tehene volt .....

Lélekemésztő bajor éjjeken
Erről mesél az asszonyom nekem.
Óh, bővös, bájos, tündérszép mese
Nem mondtak ennél szebbet még soh'se.

Kovács bácsinak két tehene volt .....

De két bocihoz oda-tartozott
A bánki ég, mely harmatot hozott,
A föld, a rét, az erdő, a határ
Fölöttük szállva a dalos madár!

Kovács bácsinak két tehene volt ....

Köröttük zendül a hűs, a zöld mező,
Az alkony-ködbe halkan elvesző
Bölcsőm rengető állmok tavasza
Az ifjúság s az elsülyedt haza.

Kovács néninek két tehene volt .....

Megfejte őket, hogy legyen kenyér,
Adjon a város pénzt a friss tejér'
És Kovács bácsi, -- kiről szól a dal
Mindig érezze, hogy szabad magyar.

Kovács bácsinak két tehene volt ....

Mese, mese, te tündérszép mese
Óh, csak a végét ne mondanád sohse,
Hogy a vén Bánkra jött tűz és boru,
Rabló muzsik és gyilkos háború.

Jovátétel és -- felszabadítás
Szüzek ajkáról gyötrött sikítás...!
.... Aludjunk szívem! Hisz a mese holt.
Kovács bácsinak két tehene -- volt!

                           #